Kiskorunkban úgy érezzük, hogy jó lenne már felnőttnek lenni.
Ezért ezt a mesét minden gyereknek hallania kell.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer az erdőben egy szép
sudár kis fenyőfa. Állandóan bosszankodott, hogy mindenki csak
átnéz rajta, a nyúl is csak ugrándozik össze- vissza és senki sem
figyel rá eléggé. Az idősebb fenyőfák vigasztalták, hogy addig örüljön,
amíg kicsi, és örülni kell mindennek. A napnak, a szélnek és mindennek,
ami csak történik vele. De ő arra vágyott, hogy világot láthasson. Teltek-
múltak az évek. Körülötte már kivágtak minden fát, de ő ott maradt.
Míg egy téli napon érte is eljöttek és kivágták. Boldog volt , mert egy
nagy szoba közepén állították fel és fel is díszítették. Úgy érezte, hogy
Ő egy különleges fa. Eltelt egy pár nap, leszedték a díszeket és felvitték
a padlásra. Szomorú lett és ráébredt arra, hogy a felnőtteknek mennyire
igazuk volt. Visszaemlékezett a régi szép időkre, míg ki nem vágták.
Lehullott a lombja és egy nap levitték és rátették a tűzre. Ő pedig füstté
alakult át. Felszállt egészen az égig, ahol újra találkozott a Nappal és a
Széllel. Boldog volt mert teljesült az álma, mert most már oda mehetett
ahová csak akart, és örülni kell mindennek, ami csak van az életünkben.
Tanulságos kis mese, mindenkinek csak ajánlani tudom
Andersen meséi
