Hófehérke Grimm mese

Hol  volt  hol  nem  volt
A  Tél  közepén  a  legnagyobb  hidegben  a  Királyné  az  ablaknál  ült,
és  éppen  varrosgatott,  amikor  kinézett  az  ablakon  nézte  a  sűrűn
hulló  hópelyheket  és  sóhajtozva  arra  gondolt ,  bárcsak  születne  egy  gyermeke.
Megszúrta  az  ujját  és  miközben  a  vércseppeket  nézte  a  hóban  arról   álmodozott,
hogy  egy  kislánya   születik,  akinek  arca  fehér,  mint  a  hó,  ajka  piros  mint  a  vér
és  haja  ébenfekete,  mint  az  ablak  kerete. Pár  hónappal  később   kislánya  született,
akit  Hófehérkének  nevezett  el.  Pár  nappal  később a  Királyné  meghalt.  A  király
egyedül  nevelte  fel  leányát.  Aki évekkel  később  gyönyörű  ifjú  leánnyá  cseperedett,
nőt  fel.  "  Aki  csak  látja  Őt ,  annak  repes  szíve. "   Volt  is  egy  ifjú  legény, aki
amikor  meglátta  Őt  rögtön  bele  is  szeretett.  Ezért  beállt  is  a  Királyi  Vadászhoz
segédnek, hogy  Hófehérkével  közelebbről  is  megismerjék  egymást.  Azonban  a
Király  úgy  gondolta,  hogy  itt az  ideje, hogy  újra  megházasodjon. El  is  vett egy
gonosz  teremtést,  akit  csak a  saját  szépsége  érdekelt  és  semmi  más  és  ezért
mindenre  hajlandó  volt.  Csakhogy  Ő  lehessen a  legszebb.  Volt  egy  varázstükre,
amit  minden  nap  megkérdezett :
 "   Tükröm -  Tükröm  mond  meg  nékem,  ki a  legszebb   a  vidéken?  "
És  a  Tükör  válaszolt ,  királyném  szép  vagy  nagyon  szép,  de  Hófehérke  szebb
nálad.  Ekkor  a  királyné nagyon  mérges  lett  és   megkérte  a  vadászt,  hogy  hófehérkét,
csalja  ki  az  erdőbe  és  ölje  meg  és  vigye  el  neki  a lány  szívét.  De  a  vadász  nem
tudta teljesíteni  a  királynő  kérését,  és  azt  tanácsolta,  Hófehérkének ,  hogy  meneküljön
el.  A  királynőnek  pedig  egy  vadkan  szívét  vitte  el.   Hófehérke  pedig   az  erdő
közepén    a  7  törpénél  talált  menedéket.  A  királyné  újra  megkérdezte  a  Tükröt,
de  az  csak  azt  válaszolta,  hogy  Hófehérke  szebb  nála.  és  a  tükör  megmutatta
neki,  hogy  hol  rejtőzködik   a  lány.   A  gonosz  királynő, ezért  álcázta  magát elment
az  erdőbe és  kétszer  is  megtévesztette  a  lányt,  pedig a  törpék  óva  intették,  hogy
idegenekkel  ne  álljon  szóba.  Először  egy  mérgezett  fésűt  adott ,  másodjára  pedig
egy  almát, ami  megakadt  a  torkán  és  mély  álomba  merült.  A  törpék  azt  hitték,
hogy  meghalt  és  egy  üvegkoporsóba  tették  bele   és  elvitték  egy  csendes  helyre  az
erdő  közepén,  hogy  senki  se  zavarja  álmában,  hiszen talán  meg sem  halt,  olyan
békésen pihent  az  üvegkoporsóban,  hogy  nem  volt  szivük  eltemetni.
Közben  a  vadászfiú , aki  valójában  egy  herceg  volt, égen -földön  kereste a  lányt,
de  mire  megtalálta , már  az    üvegkoporsóban  feküdt. Magához  ölelte  és  megcsókolta,
mire  a  lány  felébredt és  kiköpte  a  mégezett  almát.  Hófehérke  és  az  ifjú  herceg
visszamentek  a  palotába  és  elzavarták  a  gonosz  mostoha  királynét.
Majd   Boldogan  éltek ,  míg  meg  nem  haltak.  Ez  a  mese  vége.
Itt  a  vége ,  fuss  el  véle.
Ezt  az  örökzöld ,  csodálatosan  szép   mesét,   százszor  is  megtudom  nézni ,
ez  az egyik  kedvenc  mesém.
Minden  gyereknek  ajánlom  megnézni

Itt  megnézheted  a  filmet  is

Hogyan neveljük gyermekünket

Okostelefon gyerekkézben 

Engedjem, hogy használja, vagy tiltsam? Mikor cselekszem jól? – 

Megoldhatatlannak tűnő kérdések: mindenki mást mond, a szülők pedig tanácstalanok.

Szülőként gyakran jut eszembe, mennyivel könnyebb volna az okostelefonok nélkül, mennyi vitát, veszekedést lehetne megúszni. Az ember a harmadik gyereknél már úgy érzi, magabiztosan közlekedik az akadályok között, tudja, mikor érdemes engedni, meddig lehet elmenni a kompromisszumokkal, és akkor egyszer csak rájön, hogy ezekkel a kütyükkel kapcsolatban pont olyan tanácstalan, mint az első lázcsillapításnál. Egyik nap ezt látja jónak, a másik nap az ellenkezőjét.

Nem az eszköz a hibás
Nagyon megrázott, ugyanakkor teljesen értettem az  ismerős anyukát, aki azt mondta, ő néha úgy éli meg, mintha a szeretetét tagadná meg a fiától, mikor a telefonját akarja elvenni tőle. Egyszerűen azért, mert ezeknek a  gyerekeknek  a telefon tényleg az életük része. És minél inkább korlátozod őket, annál inkább akarják. Az is biztos, hogy a tiltás önmagában nem megoldás, hiszen egy tizenévest már „el kell engedni”, nem lehet minden percét ellenőrizni, és ha addig nem alakítottunk ki benne egy jól működő belső kontrollt, később még nehezebb lesz.

„Ezek a gyerekek egy olyan világba születtek bele, ahol mindent ural a digitális technika, és nekik belső parancs az, hogy megismerjék a környezetüket. Ha eltiltják őket ezektől az eszközöktől, az olyan, mintha azt tiltanák meg, hogy tudást szerezzenek. A gyerek agya, lelke ab ovo tudásra akar szert tenni, és ami körülötte van, azt használja erre. Eleinte maga az eszköz irányítása lesz a tudás, ez a vágyott cél, nem a kütyü által szerzett ismeretek” – magyarázza Gyarmathy Éva pszichológus.
 Szerinte a látszattal ellentétben nem az okostelefon a bajok forrása, a digitális eszközök csak jól láthatókká teszik a gyerekközösségekben egyébként meglévő problémákat.


Manipulálható gyerekek
Ezt, persze, a lelke mélyén sejti az ember, havonta egyszer mégis biztosan eljutok arra a pontra, hogy valamit tenni kell, hiszen a gyerekeim az eszköz rabjaivá váltak.
Ráadásul az is jól látszik, hogy esetenként milyen rosszul használják ezeket az eszközöket: tizenkét éves kiskamaszok súlyos sebeket ejtve bántják egyik osztálytársukat a közösségi oldalon, úgy, ahogy „élőben” valószínűleg nem tennék, mert ha ott áll veled szemben a másik, már nehezebb az arcába vágni a durva mondatokat.

A pszichológus szerint  „abban kellene segítenünk, hogy jól használják a technikát, minél jobban megismerjék és megértsék önmagukat, mert különben könnyen manipulálják majd őket az új eszközök, tehát nem babra megy a játék. A gyerekeket elárasztja az információ, nagyon kell tudniuk, hogy mit akarnak, különben elvesznek az adattengerben. Nem mindegy, hogy felnőve ők tudnak majd  irányítani, vagy őket fogják irányítani. Választaniuk kell tudni a rengeteg lehetőségből, erre kellene megtanítanunk őket.”

A kütyük csábítása
Elméletben mindenki tudja, hogy alternatívát kellene felmutatni, közös programokat szervezni, kiszakítani a gyereket a virtuális térből. De épp az a  bökkenő, hogy annyira erős a kütyük csábítása: én hiába akarom közös élményhez juttatni, ha választhat, a kütyüt választja, és nem fog eljönni kirándulni.

„Persze, mert érzi, hogy el akarják választani az eszköztől – vágja rá a pszichológus. – De ha például azt mondom a gyerekemnek, hogy fogja a telefonját, és menjünk el geocaching ládát keresni a Pilisbe, akkor már más lesz a reakció. (A geocaching lényege, hogy GPS-koordináták alapján kell megtalálni egy elrejtett kincsesládát az ország különböző pontjain – a szerk.) Közelíteni kell a gyerekek és a felnőttek világát egymáshoz, és ebben nekünk kell megtennünk az első lépéseket. 

Megkérhetem például, hogy mutassa meg, milyen játékokat játszik a telefonján, hiszen a digitális világban is játszhatunk együtt, az is lehet közös élmény. És ha nekem nincs kedvem lövöldözni, akkor biztos találunk egy olyan játékot, amelyet mindketten szívesen kipróbálnánk. Egy  a lényeg: minél többet vele lenni az ő »tereiben«, és ha ezek virtuális terek, akkor – minél kisebb a gyerek, annál inkább – a szülőnek is ott kell lennie vele.”

Vagyis  jobban kell figyelni a gyerekekre, arra, hogy ők mit akarnak.
A felnőttek nagy része nem vallja be a bizonytalanságait, nem mer kérdezni. Pedig a kérdésfeltevés rettentő fontos, a gyerekeknek is nagy szükségük lenne rá.

„Nincs más megoldás, bíznunk kell bennük  – teszi hozzá Gyarmathy Éva. –  Szabadságot kell adni nekik, de az is nagyon fontos, hogy egyértelműek legyenek a határok. Világossá kell tenni számukra, hogy a szabadsággal felelősség is jár, és a tetteiknek következményeik vannak. 

Hagyni kell őket kezdeményezni, és betartható szabályokat kell felállítani, közösen végiggondolva mindent. Nagyon sokszor magyarázat és logika nélkül korlátozunk, ami egy tizenévesnél sehová sem vezet. Okostelefont akarsz? Győzz meg érvekkel, de azt ne mondd, hogy Jocónak is van, mert ez nem érv!”
Forrás :  Ridikül  magazin

Hogyan neveljük gyermekünket

Nem tehetek róla, de utálom a testvéremet!

Kisgyerekkorban a féltékenységből fakadó testvérharcok tulajdonképpen természetesek. 

Az a jó, ha ezek a harcok a kamaszkor múltán megszelídülnek, és az addig erővel egymásnak

feszülő testvérek egymás szövetségeseivé válnak. De van, amikor nem ez történik.

 

 

Millió jó példa van arra, hogy a kamaszkor múltával az addig erővel egymásnak feszülő testvérek egymás szövetségeseivé válnak, akik segíthetnek egymásnak beilleszkedni, eligazodni a felnőttek cseppet sem egyszerű világába, ám van példa arra is, hogy a várt békekötés elmarad, és a mindennapi marakodás csak azért válik esetlegessé, mert a testvérek keveset találkoznak. Ha azonban mégis összefutnak a szülői házban vagy egy nagyszabású rokoni eseményen, akkor a rejtett feszültségek újra előtörhetnek.

 Mi lehet az oka a megmerevedett frontoknak az érzelmek terén? Mi lehet a háttere a már-már gyűlöletté alakult testvérviszálynak? Néha nincs kézzelfogható ok, egyszerűen az egyik fél riválisnak tekinti testvérét, és egy életen át dédelgeti negatív érzelmeit a másik iránt. Néha így áll bosszút azon a szülőn, akivel szintén konfliktusos a viszonya. Tudja, hogy a szülőnek fáj a testvérek közötti "háború", és egyszerűen élvezi a szülő bűntudatát és gyötrődését.

Sára, 34 éves, üzletasszony:
Sárának jól menő állása van egy pénzintézetnél. Okos nő, akinek tulajdonképpen jól megy a szekere. Vannak barátai, van egy férje, akivel úgy-ahogy, de eléldegél. Gyereke nincs. Mint mondja, elég volt neki a saját húgát elviselni: "Amikor anyámék elmondták, hogy lesz egy testvérem, a várt öröm helyett bennem harag lobbant fel. Én szerettem egyke lenni, ráadásul akkor kezdtem az elsőt, szerettem, hogy velem foglalkozik az anyám, hogy ugrál körülöttem. Nem akartam, hogy ebbe majd bezavarjanak. Anyám észrevette a bennem dúló haragot és becsületére szóljon, hogy ő akart tenni ez ellen. Próbálta enyhíteni az akkor még szorongásnak hitt érzelmeimet. Nem járt sikerrel. Minél többször beszélt arról, milyen jó lesz majd nekem, ha lesz tesóm, én annál nagyobb ellenállással válaszoltam. Aztán megszületett Anikó és én nem találtam rajta semmit, ami miatt szerethettem volna. Ráadásul anyámnak vele kellett foglalkoznia. Tudom, hogy nem ez a természetes, és hogy a legtöbb testvér, a nagyobbak feldolgozzák a testvér születését, de nekem ez nem ment.


 Később sem lett jobb a helyzet. Sokszor tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért? Anyám nem szerette jobban, és az apánk sem, aki egyébként a húgom születése után egy évvel elköltözött tőlünk. Valójában ezt is Anikó nyakába varrtam, hogy miatta ment el az apánk, mert biztos nem tudta elviselni a bőgését. Néha titokban arról ábrándoztam, hogy meghalt. Náthás lett, elvitte a láz, elütötte az autó, ilyesmi. Iszonyú bűntudatom volt a fantáziálásaim miatt, nem is mertem elmondani senkinek. Szorongtam miattuk. Az iskolai teljesítményem csapnivalóan alakult, azt is az ő számlájára írtam, és ahányszor rossz jegyet kaptam, vagy rosszul sikerült egy dolgozat, annyiszor törtem borsot az orra alá. Ehhez persze sokszor ürügy sem kellett. Ellöktem, elszedtem a játékait vagy addig gúnyoltam, piszkáltam, amíg el nem sírta magát. Anyám teljesen kikészült, de nyilván abban reménykedett, majd elmúlik a dolog. Nagyobb leszek, megjön az eszem. Nem jött meg.

 Anikó is próbálkozott, annak ellenére, hogy tőlem fikarcnyi szeretetet sem kapott, ő azért szeretett volna jó tesóm lenni. Néha apróbb szolgálatokat tett nekem. Mire hazaértem a suliból, ő tiszta ágyneműt húzott, vagy rendbe tette a dolgaimat. Utáltam érte, hogy ilyen rendes kislány. És persze üvöltöttem vele, hogy ne piszkálja a dolgaimat. Akkor lett kicsit jobb a helyzet, amikor én már főiskolán voltam, ő meg középiskolába ment. Szerencsére olyan sulit választott, ami jó messze volt. Csak a hétvégéken találkoztunk, néha akkor sem. Nekem nem hiányzott. És most sem hiányzik. Az esküvőmre ugyan meghívtam, de tüntetően egy hátsó asztalhoz ültettem, hogy ne zavarjon, ne bosszantson a látványa.

Testvérféltékenység? Ez lenne a háttérben? Én már arra is gondoltam, valóban létezik reinkarnáció, és ő valami olyan dolgot tett ellenem, amit még most sem vagyok képes megbocsátani neki. Máskor eszementnek tartom ezt a gondolatot. Egyszer leültem beszélgetni társaságban egy fiatal pszichológus sráccal, elmondtam neki ezt-azt, főleg a kamaszkoromból, hogyan hányféle módon próbáltam nehezíteni az életét a húgomnak. Ő azt mondta, én tulajdonképpen magamat akarom bántani, a testvérem csak a tükör, mert az ő szenvedése jobban fáj nekem, mintha valóban magam ellen fordulnék. Ez nekem túl nyakatekert volt, nem értettem, mit mond ezzel valójában. A lényeg, hogy fikarcnyira sem kedvelem a húgomat, sőt ha lehet ezt mondani: egyszerűen utálom."

Szerencsére a testvérharcok a legtöbb esetben nem maradnak meg, és az évek múltán már csak poénként derengenek fel a apróbb bosszantások a testvérek közös történelmében. És a legtöbb esetben nagyon is prózai és kézzelfogható az ok: a szülők szeretetéért vívott harc miatt éleződik ki az ellentét, és ha a szülők ezt okosan tudják kezelni, akkor a viszály képes elsimulni.

András, 32 éves, biztonságtechnikai mérnök:
"Én nem egy, egyszerre két testvéremre haragudtam. Én vagyok a legnagyobb fiú, a tesóim ikrek, és ezt az állapotot, az ikerséget iszonyatosan irigyeltem tőlük. Hogy ők annyira egybetartoznak. És persze ahogy megszülettek, mindenki őket ajnározta. Az ikerség miatt még cukibbak voltak, mint más, 'normális' babák. Néha majd' belehaltam, annyira fájt, hogy amíg őket imádták, engem észre sem vettek. Csak öt év van közöttünk, de anyámék mindig azt mondták, nekem kell okosabbnak lennem. Persze, amíg nagyon kicsik voltak, nem sokat tehettek ellenem a srácok, ott és úgy szúrtam ki velük, ahogy akartam. Később azonban változott a helyzet, ahogy elkezdtek nőni egyszer csak azon kaptam magam, hogy nemhogy utálom őket, de egyenesen büszke vagyok az öcséimre. Ehhez azonban majdnem húsz év kellett. Szóval azért a gyerekkort, azt végigutálkoztam. Érdekes módon a srácok ebből mintha semmit sem őriztek volna meg. Vagy lehet, nekik ez volt a természetes, hogy ők egymással jó fejek, én meg a szívatós tesó vagyok, akit azért így is lehet szeretni. Ma már ciki nekem ez az egész és jó tanulság is, az biztos, hogy az én gyerekeim közötti viszonyra nagyon fogok figyelni, ne csússzanak bele ugyanilyen csapdába."

 Tippek az érzelmi válság megelőzésére:
  A kicsi megszületése valódi trauma egy nagyobb testvér számára, ne legyen nekünk sem természetes az elvárás, hogy ezt azonnal el kell fogadni. Mi felnőttek sem biztos, hogy egy "riválist" azonnal magunkhoz ölelnénk.
- Mondjuk el neki, hogy az érzései, a harag, a keserűség, a féltékenység természetes érzelmek, nem kell, hogy bűntudatot érezzen miattuk.
- Ismertessük meg néhány szabállyal: legelső körben, hogy akárhogy is érez, bármennyire is utálkozik, nem bánthatja a kicsit.
- Segíthet a feldolgozásban, ha azt érzékeltetjük a nagyobbal, hogy nem esett ki a mézeskosárból, ha úgy tervezzük az életünket, hogy számára is jusson, csak vele, kettesben, vagy apával hármasban eltöltött "különidő".
- Mutassuk ki szeretetünket a nagyobb felé is: ne csak a kicsi fotóival legyen tele a lakás, a hűtő ajtaja, a Faceebok, a nagyobbnak is jusson ugyanannyi felület.
- Ha látjuk, hogy a harag, az utálat nem múlik, ne nyugodjunk bele, valamilyen elakadás lépett fel, valamit rosszul értelmez az egyik testvér, és lehet, szakember segítségére van szükség ahhoz, hogy a saját maga kovácsolta akadályokat képes legyen átugrani.


Hogyan látja a pszichológus?
Gazdag Enikő szerint a gyerekek nem választhatóak el attól a rendszertől, a családtól, amiben élnek: "Ami azt jelenti, hogy a túlzott harag, amit az egyik gyerek a másik iránt táplál, valamilyen módon a rejtett konfliktusok megjelenése a családban (pl. a párkapcsolati problémák a gyereken nyilvánulnak meg). A fenti, első példában is látszik, hogy a második gyerek születése után nem sokkal elvált a házaspár, tehát addig rejtve lévő konfliktusokat tulajdonított a kistestvérnek a nagytestvér (azt gondolta, hogy a problémák a kistestvér miatt vannak, holott ez már csak tünet volt, nem az ok). A szülők felelőssége abban rejlik, hogy a valódi konfliktusokat ismerjék fel, kezeljék, és a gyerekeket biztosítsák emellett mindkettőjük szeretetéről.

 Ennél a témánál említeném meg a mozaikcsaládokban kialakuló testvérféltékenységet, ami a válások számának növekedésével és az újraházasodott párok gyarapodásával (ahol vannak 'hozott' gyerekek, és születnek közösek is) kezd elterjedni. Itt az a legfontosabb, hogy minden gyerekre nagyjából azonos figyelem irányuljon, mert tünetet az a gyerek fog valószínűsíthetően produkálni, aki elhanyagoltnak érzi magát. Egy stabil és kiegyensúlyozott párkapcsolat minden jól működő családnak az alapja."
 Forrás :  life.hu

Hogyan neveljük gyermekünket

Testvérféltékenység

 Édes ez a drága kis Alex! Nem is gondoltam, hogy ilyen gyönyörűek, hogy ennyire lehet őket szeretni! És még csak két és fél éves! – hangzik egy apuka szájából a hálószobában, fektetés után, mire anyuka már válaszol is: – Szerinted is itt az ideje a tesónak?

 

Egy csipet szerencse, és a szülők már örvendenek is, a nagycsalád szintén, itt az ideje elmondani az elsőszülöttnek, hogy lassan megérkezik a második szülött! A kis Alex értetlenül néz anyukára, aki csillogó szemmel vezeti fel a témát: az ő növekvő pocakjában egy baba van, nemsokára meg fog születni, és ez az ő testvére lesz, a család majdan négytagúvá válik.

„Kicsoda? Egy baba? Nem én vagyok a baba? Hol fog aludni? És meddig marad? És miért kellett egy másik baba? Én nem vagyok elég jó?" – sok ilyen kérdés kavarog a kis Alex fejében, szólni alig szól, nem érti az egészet. Végül is megnyugszik, minden ugyanúgy megy, mint eddig, a napi ritmus nem változott, anya az ismerős esti puszival kívánt szép álmokat. Teltek a napok, nem történt semmi új... „Talán el is lehetne felejteni ezt a testvér-dolgot. Szegény anya hasa egyre csak nő... Mindegy, biztos ez is elmúlik egyszer, mint a hasfájás!” – gondolja Alex, ám az egyik reggel nagyi ébreszti, anya sehol: „Nagyon rosszul indul ez a testvéri baba! Anya elment. De miért? Fontosabb neki az a másik, mint én?”

Az elsőszülöttek nem is tudják megfogalmazni, hogy ilyenkor mi van a szívükben-fejükben. Nem ritka, amikor az egyhetes újszülöttről a nagytesó megkérdezi az anyját: „És mikor megy már vissza a kórházba?” Kábé ekkor döbbennek rá a gyerekek, hogy „ez” itt marad, és anya figyelme már sosem lesz a régi. Nagy csalódást élnek meg, nem értik, hogyan történhetett ez, miért volt rá szükség, és azt végképp nem tudják felfogni, miért örülnek ennek a jövevénynek annyian, miközben semmi érdekes nincs benne, csak állandóan bőg. Ráadásul jól becsapták a felnőttek, mert még játszani se lehet vele, pedig nagyon ígérték.

Súlyos kiábrándulással kezdődik tehát a nagytesó élménye, akinek addigi világa összeomlik: az odafigyelés a múlté, anyu türelmetlenebb, idegesebb, egyszóval semmi sem a régi, minden megváltozott ezzel a kisbabával. Ha korábban az anya nem építette fel a gyermek egyedüli játék-elfoglaltságát, még nehezebb a dolga. De ha a napirendjükben mindig volt egy-egy óra, amikor nem a szülői társaság volt a meghatározó, hanem a kicsinek egyedül kellett feltalálnia magát, akkor természetesebb a helyzet, megszokhatta már, hogy időnként önmaga tevékenykedik.

Később, amikor valóban játszhatnak már együtt (de a szülők azt ígérték, hogy játszhat majd vele, és nem azt, hogy együtt!) évekig probléma a kicsi alacsonyabb képességszintje: mindig csak azt lehet játszani, amit megért, amire képes, különben csak rombol. Erre jó megoldás lehet, ha van a két gyereknek egy-egy azonos korú játszótársa, akiket gyakran elhívhatnak. Konfliktusaikban a szülő sose legyen bíró, csak a legvégső esetben avatkozzon be, akkor se álljon egyik fél mellé se. Inkább a szétválasztást, vagy a feszültség fizikai levezetését ajánlja: futni egy-két kört, guggolni tízet.

Amikor már a kistestvérnek is kibontakoznak a képességei, és egyes területeken ügyesebb, mint az idősebb, akkor kezdődhet csak az igazi rivalizálás és féltékenység! A szülők elismerése, dicsérete mindkettejüknek fontos, ezzel sose legyünk szűkmarkúak! Érdemes kiemelni a testvérek különböző készségeit, hangsúlyozni a másságokat, lehet örülni a színességnek, amint anya és apa is sokban különbözik, és lám, milyen jól kiegészítik egymást egy helyzet megoldásakor. Konfliktusok esetén, ha a testvérek együtt állnak fel a szülők ellenében, titokban örülhetünk, hogy milyen jól működik a gyermeki alrendszer a családi struktúrában.

Nem érdemes viszont teljesen egyenrangúan kezelni a gyerekeket, mivel a korkülönbség miatt sokáig valós eltérések állnak fenn. Legyen mindig több joga az idősebbnek, akinek a feladata, kötelezettsége is több. Ha ezt korán bevezetjük, így lesz természetes. Árnyaltan differenciáljunk!

Hasznos, ha kamaszkorra sikerül a gyerekeknek külön szobát adnunk, ahol a testi fejlődéssel járó változásokat nyugodt körülmények között tapasztalhatják meg. Ilyenkor sérülékenyek, bizonytalanok, amit gyakran nyers viselkedéssel palástolnak. A konkrét nevelésnek ilyenkor már jószerivel vége, eljött az együttműködés, a döntésekbe való bevonás időszaka a szülő részéről, ami egészen másfajta kommunikációt igényel. További segítség lehet a serdülőnek, ha nagyrészt ő határozhatja meg, mennyi időt töltsön a testvéreivel, mivel a fiatal figyelme teljesen a kortársakra irányul, a család egyre inkább a háttérbe szorul.

A szülő célja mindig az, hogy a gyerekek szeressék egymást, jó testvérek legyenek. A testvérféltékenység törvényszerűen alakul ki, de odafigyeléssel jól kezelhető. Ha empatikusan állunk a nagytesó mellett, nem marad egyedül a kiábrándultságával, s lassan tudomásul veszi a megváltozott állapotot. Sőt, képes lesz örülni is!
 Forrás:  Ridikül  magazin

Hogyan neveljük gyermekünket

Testvérek- rivalizálás

Minden családban elő furdul néha, hogy a testvérek rivalizálnak, kötekednek egymással. Nincs is ezzel semmi baj, meg kell tanulniuk, hogy kiálljanak az igazukért, megvédjék önmagukat. Egy bizonyos pontig ezért hagyjuk őket békén, hogy egymás közt elrendezhessék  a dolgot.

 

A gyerekek nagyon hamar megtanulják, hogy testvérüket nem ököllel, hanem szóval tudják legjobban bántani. Ha csúfolódnak, komisz szavakat vágnak egymás fejéhez, eljött a közbelépés ideje. Ne pártoskodjunk, csak mutassunk rá az elfogadhatatlan viselkedésre és szavakra, és vegyük rá őket, hogy inkább beszéljék meg a dolgot. Mondjuk el nekik, hogy nem kell mindenben egyetérteniük, de ezt úgy tegyék, hogy közben nem bántják, csúfolják, alázzák meg a másikat. Ezek fontos lépések ahhoz, hogy felelős felnőtté váljanak.

 A kutatások szerint azok a gyerekek, akik nincsenek jó kapcsolatban testvérükkel, nagyobb eséllyel lesznek viselkedési nehézségeik illetve válnak erőszakossá. A jó szülők megtanítják gyerrmekeiknek a véleménykülönbségeket úgy kifejezni, hogy közben ne bántsák egymást - sem szóban, sem fizikálisan. Ahányszor a gyerek rosszul viselkedik, kiváló alkalom arra, hogy megbeszéljük velük, hogyan kezeljék a konfliktusokat. Alkalom adódik arra, hogy éreztessük velük a családi összetartozás értékét, a kedvesség és érzékenység fontosságát: legyenek megértőek, gondoskodóak és könyörületesek

 

A féltékenykedés, méreg és versengés miatt elhangzó szavak igen bántóak lehetnek. Íme néhány példa, a szokásos testvéri rivalizálásokra és azok helyes kezelésére:

1. Az egyik gyerek kap egy új biciklit, míg a másik megörökli  a régit. A kicsi el van keseredve és verekedni kezd a nagyobbal. Tipp: Fessük újra a régit vagy ragasszunk rá új matricákat. Tegyünk rá kosarat, csengőt, próbáljuk meg újjá és izgalmassá varázsolni.

 

2. Az egyik gyerek jobb jegyeket kap, mint a másik, ezért csúfolják egymást. Tipp: Mondjuk el nekik, hogy néha az eredmény nem rajtunk múlik, az a fontos, hogy mindent elkövetett-e a siker érdekében.

3. Az egyik gyereket beválasztják az iskolai focicsapatba, a másikat pedig nem, ami irigységet vált ki belőle. Tipp: Szembesítsük a gyereket az érzéseivel, ne söpörjük be az asztal alá a problémát és ne is bagatellizáljuk el azt. Mondjuk el mindkét gyermeknek, hogy sajnos az életben nem minden sikerül. Az emberek nem egyformák, mindenkinek máshoz van tehetsége, más adottságai és képességekkel van megáldva. A legfontosabb, hogy a tehetségünkből a lehető legtöbbet kihozzuk. Bár nem jó csalódni, de aki nem mer, az nem is nyer. Itt az ideje ezt is átbeszélni a gyerekekkel.

Biztassuk, hogy próbálja meg újból, mert az a sikerhez vezető egyetlen út. Biztassuk őket, hogy támogassák egymást: legyenek megértőek, gondoskodóak és könyörületesek egymással. A családon belül örülni kell egymás sikereinek és támogatni kell azt, akinek valami nem sikerrül. Meséljünk nekik más hasonló példát a családból, hogy a gyerek ne higgye, hogy ő az egyetlen, akinek valami nem sikerült. Fogadjuk el gyermekünk érzelmeit, és biztassuk, hogy a jövőben is ossza meg azokat velünk.

 4. Az egyik lányunk gyorsabban érik, mint a testvére és emiatt igen büszke magára. Tipp: Beszéljünk mindkét lányunkkal a nők fejlődéséről és éréséről. A genetikai és hormonális változásokra nincs befolyásunk, akkor történnek meg, amikor eljön az idejük. Amikor a gyerekek kisebbek, még könnyebb megoldani a problémákat. Ahogy nőnek, a gondok is egyre komolyodnak, előre fel kell őket készíteni rájuk. Tanítsuk meg korán nekik, hogy támogassák egymást ahelyett, hogy gúnyt űznének egymásból. Amikor ugyanis nehézségek merülnek fel, lehetőség adódik arra, hogy kimutassák szeretetüket, gondoskodásukat, megtanuljanak megküzdeni az esetleges sikertelenséggel és az elkeseredettséggel

 Forrás: segítség, gyerekeim  vannak

A mogyoró meló mesefilm

Hol  volt  hol  nem volt
Valahol  egy   nagyváros  közepén,  egy  hatalmas  nagy parkban  mindenféle  kisállat  él,
akiknek  gondoskodni  kell télire   az  élelmükről.  DE  mit ér az élet mogyoró, dió , vagy
esetleg  mandula nélkül?  Hát  a  parkban  élő  állatoknak  semmit  sem. Egy   leleményes
mókus, vagyis  Ő   Grimbusz, aki  eszes, cseles, furfangos, nem  sokat  tétlenkedik. Amikor
épp a legközelebbi mogyiárust akarja kifosztani.  Ami  balul sül el,  sajnos  küldetése most sem sikerül jól, és ez a helyzet most még sokkal rosszabbul alakult. A park egyetlen élelemmel szolgáló fája felgyullad és teljesen leég. Grumbiszt, hibáztatják  a  tűz  miatt  és   bűnéért száműzik a parkból.
Nincs mit tenni,  elindul  a  nagyvárosba.,  barátja  Haver  is  vele  tart.Azonban  a  két  barát    a nagyvárosban is megállja a helyét.  Grimbusz  össze is hozz egy csapatot, akikkel együtt azt tervezik, hogy kifosztják  Maurey  rágcsaboltját, ami a mókusok mennyországa,   maga  a  kánaán..  Itt  annyi 
élelem  van ,  hogy  a  park  minden  lakójának bőven  jut  belőle. Tervet  kell  készíteni,  ami  nem
könnyű,  hiszen  kirabolni  a  boltot  és  elszállítani  az  élelmet  a  parkba. Ez  bizony   elég kemény meló lesz, de hőseinket  sem  kell  félteni,  a  cél  érdekében  mindenre  elszántak. Azonban  a 
mogyorókra   a  bolt  tulajdonosainak  szükségük  van,  Ők  sem  hagyják  magukat.

Egy  kis  előzetes  a  meséből

Hogyan neveljük gyermekünket

A testvéri szeretet és versengés

A testvéri szeretet, sőt még a testvéri versengés is pozitív hatással lehet a 

gyermekek korai fejlődésére és a társas kapcsolatok kialakítására való későbbi 

képességükre, a személyiségfejlődésükre.

 

A Cambridge-i Egyetem ötéves kutatóprogramjából származó eredményt a
szakemberek nemrég tették közzé.
A programban a kettő és hat év közötti gyermekek kognitív és szociális fejlődését
vizsgálták, a kutatást azt követően indították el, hogy más tanulmányok azt mutatták:
már négyéves korban megmutatkozhatnak azok a viselkedési zavarok, amelyek az
iskolában és később is gátolhatják a gyerekek fejlődését. A program valamennyi
eredményét  dr. Claire Hughes Social Understanding and Social Lives című, néhány
napja kiadott új  könyvében tették közzé.

A kutatás elsődleges célja az volt, hogy feltérképezze a gyermekek „szociális megértése”,
vagyis mások gondolatainak és érzéseinek átélése hátterében rejlő okokat és hatásokat, és magyarázatot adjon arra, miért maradnak le egyes gyermekek kortársaiktól.
A kutatásban 140 gyermeket vizsgáltak kétéves koruktól kezdve, akik alacsony jövedelmű családokból, illetve tizenéves szülőktől származtak. Az ötéves kutatás alatt különféle
vizsgálatokat végeztek, többek között megfigyelték a gyermekek interakcióját szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal és idegenekkel, kikérdezték a szülőket, a tanárokat és magukat a gyerekeket, különböző módszerekkel mérték a gyermekek nyelvi és tervezési 


A testvéri szeretet, sőt még a testvéri versengés is pozitív hatással lehet a gyermekek korai fejlődésére és a társas kapcsolatok kialakítására való későbbi képességükre, a személyiségfejlődésükre. A Cambridge-i Egyetem ötéves kutatóprogramjából származó 
eredményt a szakemberek nemrég tették közzé.

Jótékony hatású viszály.

A testvérek közti versengés pozitív hatással lehet a társas kapcsolatok kialakítására.

 

 

A programban a kettő és hat év közötti gyermekek kognitív és szociális fejlődését vizsgálták, a kutatást azt követően indították el, hogy más tanulmányok azt mutatták: már négyéves korban megmutatkozhatnak azok a viselkedési zavarok, amelyek az iskolában és később is gátolhatják a gyerekek fejlődését. A program valamennyi eredményét dr. Claire Hughes Social Understanding and Social Lives című, néhány napja kiadott új könyvében tették közzé.

 

 A kutatás elsődleges célja az volt, hogy feltérképezze a gyermekek „szociális megértése”,
vagyis mások gondolatainak és érzéseinek átélése hátterében rejlő okokat és hatásokat, és magyarázatot adjon arra, miért maradnak le egyes gyermekek kortársaiktól.
A kutatásban 140 gyermeket vizsgáltak kétéves koruktól kezdve, akik alacsony jövedelmű családokból, illetve tizenéves szülőktől származtak. Az ötéves kutatás alatt különféle
vizsgálatokat végeztek, többek között megfigyelték a gyermekek interakcióját szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal és idegenekkel, kikérdezték a szülőket, a tanárokat és magukat a gyerekeket,  különböző módszerekkel mérték a gyermekek nyelvi és tervezési készségeit,
valamint munkamemóriáját és gátlókontrollját.


Az egyik legszembetűnőbb eredmény a testvérekre vonatkozik, akik a kutatók szerint gyakran
pozitív hatást gyakorolnak a gyermekek korai fejlődésére, még olyan esetekben is, ahol a
kapcsolat nem éppen felhőtlen. Bár a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a hosszan tartó testvéri versengés viselkedési zavarokat és későbbi kapcsolatteremtési problémákat okozhat, enyhébb formájában jótékony hatást gyakorolhat a gyermekkori fejlődésre.
„Az általános nézet az, hogy ha valakinek testvére van, rengeteget kell versenyeznie a szülői szeretetért és figyelemért – állítja dr. Hughes. „Kutatásunk azt mutatja, hogy a gyermekek
szociális megértését sok esetben felgyorsíthatja testvérükkel folytatott interakciójuk.
Ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a testvér természetes szövetséges. A testvérek általában
egy hullámhosszon vannak, és hasonlóan vesznek részt a lelkiállapotok megismerésére irányuló színlelős játékokban.”
A kutatás másik legfontosabb eredménye azt mutatja, hogy azon gyermekek esetében figyelhető
meg a legnagyobb fejlődés, akik sokat beszélgettek a családban. A kutatók úgy vélik, ez is azt bizonyítja, hogy a beszélgetések jellegére és minőségére egyaránt nagy hangsúlyt kell fektetni
Forrás:  segítség,  gyerekeim  vannak

 

 

 

Hogyan neveljük gyermekünket

 A  gyerekek  álmai
Hogy mi lakik a gyermekek lelkében, az talán csak akkor sejlik fel, 
ha elmesélik az álmaikat. 

Mi lakik a gyerekek álmaiban? Mit jelentenek ezek a különös képek?
Mit tudnak kezdeni ezekkel az élményekkel a kicsik ébredés után és a szülők,
ha sikerült nekik elmesélni a maradék álom-foszlányokat. Hogy mi ebből a képzelet,
 a költemény és a valódi álom, nehéz szétválasztani.

 Bagdy Emőke gondolatai az álom természetéről.

Visszatérő álmok

Régóta tudjuk, hogy az álmok sokat elárulnak belső világunkról, de az álmok értelmezésekor
sokszor csak a tartalmukra figyelünk, pedig ismétlődésük gyakorisága is érdekes lehet, különösen
 a serdülőknél. Nem az a lényeg, hogy virágos rétről, vagy viharos tengerről szólnak, tartalmuknál figyelemre méltóbb az ismétlődésük. Egy kanadai kutatás szerint az álmok ismétlődése „szociális beilleszkedési zavart" jelent, vagyis azt, hogy az álmodó úgy érzi: nehezen tud megfelelni a társadalom elvárásainak és problémái vannak a kapcsolatteremtésben.
Aline Gauchat, a montreali egyetem pszichológiai fakultásának professzora ezt a maga nemében
első kutatást a Dreaming Journalban publikálta.
A professzornő a minnesotai egyetem kutatóival együttműködésben 168 Québec tartománybeli 11 éves gyerek álmait elemezte. A kutatók, azon kívül, hogy összegyűjtötték az információkat a visszatérő álmokról, felépítették a fiatalok profilját édesanyjukkal folytatott beszélgetések és a gyerekekkel készíttetett tesztek alapján.

A visszatérő álmok - állapították meg a kutatók - ennek a „viszontagresszivitásnak" a kifejezői,
ami kapcsolódik a fenyegetőnek érzett elvárásokhoz, a frusztrációs érzéshez, mivel a gyerekek félnek, hogy nem tudnak ezeknek megfelelni és az instabil biztonságérzethez.
Gauchat szerint a gyerekek későbbi személyiség-fejlődését is érdemes figyelemmel kísérni, mivel álmaik sokat elmondhatnak azokról a nehézségekről, amelyekkel az életben találkoznak a felnőtté válás folyamatában, hogy meg lehessen találni a segítés módját.
 Forrás: Segítség,gyerekeim  vannak

Hogyan neveljük gyermekünket

Mit  gondolnak  a  gyerekek  az  anyukájukról és  a  szülők
magukról,  hogy  milyen  szülők?
Van egy nagy nyomás, mint szülő. Mindannyian szeretnénk, hogy jól neveljük
gyermekeinket a  helyes úton, de nincs végleges kézikönyv minden nehéz helyzetre.
A szülők is hibázhatnak, tévedhetnek  az út mentén.

A szülő legnagyobb kritikusa általában maga a szülő. Egy amerikai vallási szervezet, az Elevation Church viszont a gyerekeket is megkérdezte, mit gondolnak az édesanyjukról. Ezek után szembesítették a korábban önmagukat értékelő anyákat a gyerekeik válaszával.

Az édesanyák arról beszéltek, hogy anyaként tökéletesen szeretnének teljesíteni, hogy többször kételyekkel küzdenek, hogy szeretnének türelmesebben, megértőbben fordulni a gyermekeik felé, és nyugodtan reagálni a felmerülő problémákra.
Ezek után behívták a gyerekeket is, és megkérdezték a véleményüket.

A válaszok:

“Az anyukám egyszerűen csodálatos.”
“Szeretek összebújni vele.”
“Csinos, vicces.”
“Sokat főz nekem.”
“Egyedülálló. Ezért szeretem annyira.”
“Együtt programozunk, elmegyünk vásárolni.”
“Nagyon szeret engem.”
“Sok minden csinálunk együtt, például színezünk.”
“Együtt megyünk a templomba.”
“Azt hiszem, olyan, mintha ő lenne a szívem. Mert annyira közel állunk egymáshoz.”
“Én azt szeretem a legjobban, amikor a trambulinon ugrálunk.”
“Fagyizunk, elmegyünk a körmöshöz, és jól érezzük magunkat.”
“Anya a hősöm.”
“Csinos és gyönyörű.”
“Ő a hősöm.”
“Törődik velem, és mindig szeretni fog, örökké.”
“Ő a legjobb.”

A “szembesítés” eredményeképpen az anyukák megértették, hogy inkább a pozitív dolgokra kellene összpontosítaniuk, és hogy azok a tulajdonságaik, amelyeket ők hibának vélnek, a gyerekeknek fel sem tűnnek.
Forrás:  Segítség,  gyerekeim  vannak

Különös varázs mesefilm

Hol  volt  hol  nem  volt
Volt  egyszer  két  egymás  mellett lévő  királyság, Tündérföld  és a  Sötét  erdő.
Tündérföldén   ragyogott a  nap, mindenütt zöld  fák,  és  csodálatosan  szép  virágok,
csobog  a  patak  vize,  maga  a  paradicsom.  Itt  éltek  a  Tündérek.  Míg  a  sötét  erdőben,
sötétség  honolt, és bánat, itt  éltek a  koboldok. Határosak  voltak  egymással, de  mégis  teljesen  két  külön világ.  A  határon  végig  varázsvirágok,  Kankalinok  nőttek  fény  és  árnyék  között.  Valamikor   régen  bájitalt  főztek  belőlük,  hiszen a  szeretett, a  szerelem  mindenkinek jár,
 még  a  Sötét   erdőben élőknek  is.  Azonban   a  Sötét  erdő  uralkodója   gyűlöli  a  szerelmet,
egy  régi  csalódás  miatt. A  tündéreknél  más a  helyzet.  Az  egyik  hercegnő  éppen  az
esküvőjére  készül,  amikor  meglátja  választottját  egy  másik  lánnyal. Ezért   Méri  En
lemondja  az  esküvőt. De   Rolen   nem  hagyja  magát  lerázni.  Megbízza   Szanit,   a  kis
manót,  aki  Henriettába  szerelmes.  Ezért  még  a  Sötét  erdőbe  is  hajlandó  elmenni, hogy
megkeresse   a   Szilvafa  tündért,  a  szerelmi  bájital   főzőjét.  Az  erdőben  megtudják,
hogy  egy  manó  járt  és,  hogy  sikerült  egy  bájitalt  készítenie  és  elvitte  Tündérföldjére.
Ez  nem  maradhat  annyiban.  A  manóknál  bált  rendeznek,  ahol  Rolen ,  Méri  Enre  akarja
szórni  a  bájital  port. Végül   Szaninak   Henriettára  sikerül  rászórnia  a  port,  akit  rögtön
el  is  rabolnak  a  koboldok   és  akit  elsőnek  meglát,  abba  lesz  szerelmes,  aki  pedig  nem
más ,  mint  a  Sötét  Erdő  Hercege.  Méri  En ,  huga  megmentésére  indul, Rolent  pedig
őutána.  De  végül,  hogy  ki  kibe    is  lesz   " szerelmes?  "   Ez  itt  a  kérdés?

Hogyan neveljük gyermekünket

Mi a szerelem?

Közeleg a Valenitn-nap. Ennek alkalmából kicsiket és nagyokat 
kérdeztünk arról, mit jelent nekik a szerelem
Forrás:  .Családi Lap

Nincsen tökéletes definíció, amellyel megfogalmazhatnánk, mi is a szerelem. 

Lecsaphat, mint egy mindent elsodró szélvihar, vagy lehet olyan, mint egy szelíd lebegés.

 De egészen mást jelent gyermekként a tétova rajongás, kamaszként a gyötrő vágyakozás, 

vagy éppen az élet alkonyán a szenvedély utolsó fellángolása.

Akár ilyen, akár olyan formában lángolnak fel bennünk az érzelmek, mindenképpen kellemes, különleges, bizsergető érzés a szerelem. Vágyunk rá, mert jó szeretni és szeretve lenni.
Gyerekként, fiatal felnőttként és érett, tapasztalt emberként. Minden korban, bárhol és bármikor. Valentin-nap alkalmából kicsiket és nagyokat kérdeztünk arról, mit jelent nekik a szerelem.

Mirkó (4): A szerelem az, amikor az emberek szeretik egymást és ölelkeznek.

Anna (10): A szerelem az, amikor szereti egymást egy lány meg egy fiú. Jó látni, ha együtt
játszanak, a fiú bevárja a lányt, hogy együtt futhassanak. Ha kitudódik, az ciki.
De ha igazi szerelem van közöttük, akkor nem foglalkoznak azzal, ha kitudódik.

 Andris (13): A szerelem az, amikor azt, akit szeretsz, úgy szereted, ahogyan van.

Zsófia (18): Minden embernek vannak kisebb-nagyobb hibái, de amikor igazán szerelmes vagy valakibe, ezek a hibák eltűnnek, vagyis inkább ezekkel együtt tökéletes. Amikor szerelmes vagy, minden gondolatod a másik körül forog, úgy érzed, kiegészít téged, és hogy le tudnád élni vele az életed.

Dénes (28): A szerelem az, amikor az egyik személyt egy másik szinte teljesen a hatása alá von, és ezért nem csak egy órát, egy napot töltene a másikkal, hanem örökké vele szeretne lenni.

Johanna (33): A szerelem az a különös együttállás, amikor két ember fizikailag megalapozott vonzalma lelkileg, szellemileg is beágyazódik. Tér-, idő-, és realitásérzéket módosító, hatalmas erő.

Gábor (55): A szerelem, az egy olyan bonyolult dolog, hogy nem lehet egy mondatban elmondani, regényeket lehet írni róla.