A válás mindenkit nagyon megvisel, az egész családot.
Akit szeretünk, annak a hiánya nagyon fájhat. A gyerekeknek
különösen fájhat.Talán nem is értik, hogy mi miért is történik,de
érzik, hogy valami megváltozott, és ez a változás nekik nem biztos,
hogy jó. A cikket a Ridikül oldalán találtam.
Családi csaták
Nem a válás az, ami megijeszti a gyerekeket, hanem a mód, ahogyan a válást kezeljük.
Minden gyerek megijed, amikor a szülei elválnak. Ez a sérülés viszont gyorsabban gyógyítható, és sokkal kisebb, mint az, amit a szülők közötti háborúskodás okoz.
Ami igazán mély sebeket tud ejteni, az az, amikor a gyerek úgy érzi, hogy az egyik szülő elutasítja őt, arra kényszeríti, hogy válasszon az anyja és az apja között, vagy a szülő negatív attitűddel fordul felé.
Ha a válás része az életünknek, tartozunk annyival a gyermekünknek, hogy békés, nyugodt körülményeket teremtünk neki. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a másik szülő (legtöbbször az apa) a továbbiakban pozitív módon tudjon részt venni a gyerek életében.
Amit csak az apák tudnak
A kisfiúknak feltétlenül szükségük van az apa (vagy egy másik férfiember: nagybácsi, közeli barát stb.) közelségére, mert vannak olyan szülői minőségek, amelyet csak egy férfi tud képviselni. A fiúcskák úgy tudnak majd egykoron férfiként viselkedni, hogy most árgus szemekkel figyelik (és utánozzák) a közelükben lévő férfi szerepmodellt. Ahogyan az apjuk bánik a másik nemmel, ők is úgy fognak viselkedni majd vele.
Nem fér kétség ahhoz sem, hogy egy kislány számára is alapvető és meghatározó az apával való kapcsolat. Az apja viselkedésének hosszan tartó hatása van a pszichés jólétére és az identitástudatára.
Egy kislány saját magáról kialakított képe nagymértékben attól függ, hogy a papája milyennek látja őt.
Azoknak a lányoknak, akik közeli kapcsolatban vannak az apukájukkal, jobbak az esélyeik arra, hogy egészséges, önbizalommal megáldott nővé válnak majd.
Sérült apa–lány kapcsolat esetén a lányok többsége felnőtt nőként alacsony önbizalommal és bizalom-problémákkal küzd.
Ideális esetben egy apa – mint szerepmodell – megtanítja a lányának, hogyan illik férfiak társaságában viselkedni, és mintául szolgál ahhoz is, hogyan fognak hozzá viszonyulni a férfiak, ha majd felnőtt nővé válik. A kislányok észreveszik, amikor a szülők közötti kapcsolat egészséges, és apa igazi férfiként bánik anyával. A gyerekkorukban látott viselkedést tükrözik majd vissza a jövőben, és elvárják, hogy a férfiak úgy bánjanak velük, ahogy az apjuk bánt az anyjukkal.
Férfi minta és a hiánya
Válás esetén egyértelmű, hogy nem könnyű jó mintával szolgálni. Még egyszerre több, apát helyettesítő modell jelenlétében is nehézséget jelenthet a gyereknek, hogy megértse és elsajátítsa, miként viselkedik egy férfi. Egy anya beszélgethet a gyerekeivel arról, hogy mire lehet számítani, mire kell figyelni a férfiakkal való kapcsolatok (interakciók) során, mégis teljesen más élmény, ha ez természetes formában, a gyerek előtt zajlik nap mint nap.
A negatív minta rosszabb annál, mint amikor egyáltalán nincs minta. Mikor egy apa vagy nevelőapa keményen és kritikusan bánik egy gyerekkel, az ártalmasabb, mintha nem lenne jelen férfi a család életében. A gyereknek szomorúságot okozhat a szülő hiánya, de ezt a fájdalmat gyógyíthatja az elfogadó, megértő másik szülő, míg az állandó negatív hozzáállás folyamatosan bénítólag hat a gyerekre.
