mert nem foglalkoznak velül, pedig talán csak nem tudnak mit
kezdeni gyermekükkel. Van két bátyám és azt gondolom, hogy
remek apák. A gyerekeken szerintem ez meglátszik. Az egyik
bátyám , amikor elvált, nemcsak Őt, de a gyerekeit is nagyon
megviselte.A volt sógornőm volt, hogy nem akarta a fiúkat
hozzánk engedni, de nem bírt velük. A fiúk ragaszkodása mélyebb volt.
Amikor nagyobbak lettek, már maguktól jöttek. A gyerekek észreveszik
azt, hogy ki az aki törődik velük és ki az aki nem.
A cikket a Ridikül oldalán találtam.
Apával az élet
De jó, hogy vannak apák! De jó, hogy válás után is vannak sikeres apák! Nyissuk ki a szemünket, és vegyük észre, mennyire fontos szerepet töltenek be a gyereknevelésben. Látni fogjuk ezt bármelyik gyermek arcán, tekintetén, amikor felnéz az apjára.
Kislányom barátnője, a hatéves D. nálunk aludt péntek este. Másnap reggeli után elmélyülten játszanak a lányok, amikor kopogás hallatszik. Nyílik az ajtó, D. felemeli a fejét, és hangosan kiáltja: „Apa, apa, apucika!" – úgy szalad felé, mint akit rakétából lőttek ki. Aztán percekig csüng rajta, mint kismajom az anyján. A szülei elváltak, és a mostani hétvégén apa a soros.
Talán nincs nagyobb kihívás egy apa életében annál, mint amikor nem él többé egy fedél alatt a gyermekeivel. Mire van szükség ahhoz, hogy sikeres szülő legyen így is? Semmi másra, csupán a megbízható jelenlétre. Arra, hogy továbbra is jó és rendszeres kapcsolatot tartson fenn a gyerekeivel, és valóban vegyen részt az életükben. Mind a fiúknak, mind a lányoknak óriási szükségük van az apukájukra, hogy lelkileg egészséges felnőtté váljanak.
Az apai ösztön
Az apák gyakran aggódnak amiatt, hogy nem igazán tudják, mit kezdjenek egy újszülöttel. Vajon akkor is aggódnának, ha nemcsak sejtenék, hanem tudnák is, hogy a szervezetük hormonálisan reagál arra, amikor apává válnak? Megemelkedik az oxitocin, az ösztrogén, a prolaktin és a glükokortikoidok szintje, ami egyfajta természetes, védelmező odafordulást hoz létre apában a gyermekéhez. Tehát igenis léteznek apai ösztönök!
Nincs szükségünk tudományos bizonyítékokra (bár vannak ilyenek): látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy az apák és az anyák különbözőképpen nevelnek. Mást, máshogyan tudnak nyújtani. Például az apák többet bohóckodnak, hancúroznak a gyerekekkel, ami nemcsak kapcsolaterősítő élmény mindkettőjük számára, hanem lélekgyógyító is egyben. A birkózások, párnacsaták, fogócskák és csiklandozások mind-mind nagyon jók arra, hogy levezessék a gyerekekben a nap során felgyülemlett feszültségeket.
Az apa az, aki bevezeti gyermekét az élet rejtelmeibe is. Ő az, akivel hegyet lehet mászni, tüzet rakni, patakot átugrani, meccsre menni, szurkolni és a csillagokat nézve nagyokat beszélgetni. Ők táplálják a kalandvágyat és azt a tüzet a gyerekekben, hogy „meg tudod csinálni, próbáld ki bátran, menni fog!”
