Az önállóságra nevelés kérdése
Vajon az életre neveljük a gyermekeinket?
Sokszor elgondolkodom azon, hogy a legnagyobb jóindulatból, s a legnagyobb szeretetből, féltésből hátráltatjuk gyermekünk önállóságának fejlődését, s ezzel a későbbi életének alakulását.Természetesen a világ is sokat változott, a forgalom sokszorosára nőtt, nagyon meg kell gondolni, hogy hány éves gyermeket engedünk egyedül közlekedni az iskola után haza akár gyalog, akár tömegközlekedéssel. Ezt terhelik még azok a lakóhelyi problémák, ahonnan a gyermeknek lehetősége sincs egyedül közlekedni, mert nem adottak a feltételek, s mindenhova a szüleinek kell őt fuvaroznia.
Együtt vagy egyedül?
Sok anya élete másból sem áll, csak abból a logisztikai feladatból, hogy melyik gyermekéért hova menjen. Szinte ugrunk első szóra, ha a gyermekünknek szüksége van valamire. Érdemes feltenni a kérdést magunknak, hogy a gyermekünk önállóságát, feladattudatának alakulását, felelősségvállalását segítjük-e a nevelésünkkel? Ezek mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy felnőtt korában önállóan saját magáról gondoskodjon, el tudja tartani magát.Ez bizony már gyermekkorban elkezd alakulni attól függően, hogy kap-e feladatokat, amelyeket meg kell csinálnia. Ez lehet feladat a házimunkában, önálló közlekedés, bevásárlás, gondoskodás a saját kis állatáról. Természetesen a gyermek életkorához, ügyességéhez kell szabnunk a feladatot.
Minél előbb, annál jobb
Már egész kicsi gyermekkel érdemes elkezdeni, ne várjunk arra, hogy majd ha nagyobb lesz. Minél később várjuk el a rendszeres segítséget a gyermekünktől, annál nehezebb lesz kialakítani ezt a szokást. Nekünk kell következetesnek lennünk. Gyakran mi magunk felejtkezünk el a megbeszélt dolgok betartásáról, mert fáradtak vagyunk, vagy egyszerűbb, ha nem vitázunk.Ilyenkor gondoljunk arra, hogy milyen felnőttet szeretnénk nevelni a gyermekünkből? Olyat, akit 40 évesen is mi fogunk eltartani? Vagy egy ügyes, rátermett, felelősségteljes embert?
Ez a gondolat elég mellbevágó ahhoz, hogy döntsünk, hogy épp a pillanatban akarunk egy kis pihenőt, s hosszú távon egy önállótlan felnőttet, vagy most teszünk bele energiát, s később az mindenkinek a javára válik.
