WOW, GTA, CoD, CS (csé), Skyrim, Assassins Creed. Megannyi betűszó és egzotikus csengésű név, amely hallatán az egyszeri szülő azt sem tudja, eszik-e vagy isszák, csak azt, hogy a gyerek odaül a számítógép vagy a játékkonzol elé, aztán ropognak a fegyverek, fröcsög a vér, és robbanások zaja tölti be a nappalit. Mivel múlatják az időt a gyerekek, és mit kell tudni ezekről a játékokról.
A mai modern videojátékok már messze vannak a Pac Mantől és az idősebb generációk nagy kedvenceitől, az Aknakeresőtől és a Fekete Macskától. Például azért, mert a mai játékokat már akkora csapatok hozzák létre, amelyek méretben sokszor a legkomolyabb hollywoodi kasszasikerek stábját is felülmúlják.
A bevételek nemkülönben, a GTA című játék (rövidesen kitérünk rá) legutóbbi epizódja például minden idők legsikeresebb szórakoztatóipari premierjét tudhatja a magáénak, lekörözve olyan klasszikus filmeket, mint a Csillagok háborúja vagy a Harry Potter-sorozat bármelyik része.
Persze, némileg torzít a kép, hiszen a filmek a mozijegyek árából hozzák össze a bevételt, míg a videojátékok esetében több ezer forintos lemezeken érkezik a szoftver. Ennek ellenére a videojátékok ma már önálló szórakoztatóipari kategóriát képviselnek, a nagyobb címek pedig akár több, egész estés film forgatókönyvét, sztoriját is tartalmazzák.
Több ezer forint egy…kódért?
A technológia fejlődésével az adathordozók is változnak, ezért a játékok világában járatlan szülő vagy idősebb rokon ugyancsak elcsodálkozhat, ha bemegy egy videojátékokat is forgalmazó boltba, és hangos sóhaj után kifizet mondjuk tízezer forintot egy papírdobozért – amiben semmi sincs!
Ez persze ebben a formában túlzás, hiszen egy kódsort fogunk találni a dobozban, amit a megajándékozottnak be kell ütnie egy internetes felületen, ahonnan aztán a tényleges játékot
le tudja tölteni.
Veszélyes ez, vagy sem?
Napestig lehetne folytatni a különböző játékok felsorolását, de akkor nem férnénk el a Magazin oldalain. Ehelyett inkább szólnánk egy szót a videojátékok károsnak vélt hatásairó
Sok riogató cikket lehet olvasni, amelyben arról írnak, hogy az agresszív játékokat játszó gyerekek majd tömeggyilkosok, pszichopaták és antikrisztusok lesznek.
Nos, a cikket olvasó szülők java része biztosan látott egy-két akciófilmet fiatalabb korában. Gondoljunk például az 1982-ben bemutatott Rambo című vérfürdőre.Tegye fel a kezét, aki vérszomjas gyilkológéppé változott! Na, ugye! Persze, a videojátékok sokkal jobban bevonják a játékost, és tény, hogy túlzásba vinni ezt sem szabad (mint ahogy a tévénézést sem, de akár a reggeltől estig focizó gyerek esetében is felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e mással is foglalkoznia).
Szóval a videojátékokkal sincs semmi baj, csak tisztázzuk a gyerekkel, hogy mikor és mennyit játszhat, amit aztán szigorúan be is kell tartani (megfordítva: kiváló motivációs eszköz lehet szobatakarításhoz vagy leckeíráshoz), illetve, hogy amit a képernyőn lát, az nem feltétlenül egyezik a valósággal.
Ha ezeket képes a szülő tisztázni, egy kis lövöldözésből vagy autós rendbontásból sem lehet komolyabb baj.
Ha azonban a függőség jeleit érzékeli a gyereken, érdemes szakemberhez fordulni – ilyenkor azt sem árt a szülőnek magában tisztáznia, hogy ő mindent megtett-e a határok pontos kijelölése érdekében.
Forrás : Ridikül magazin
