Miből tanul a gyerek?
Tehát akkor nem is biztos, hogy a különóráktól tanulnak a leginkább? Nem az iskolai teljesítmény növelése a cél?
Azt gondolom, hogy a gyerekeknek sokkal többet kell megismerniük a világból, mint amit iskolai tananyagban tanulnak. Ahhoz, hogy felnőtté váljak, ahhoz, hogy felelősségteljes, kiegyensúlyozott, harmonikus, fejlődésre képes felnőttekké váljanak, sok más komponensre is szükség van, ami a teljesítményükön túl szükséges. Ilyen az önbizalom, ilyen az érzelmek felismerése, kifejezése, szabályozása, ilyen a felelősség, az önállóság és még sorolhatnám.
Ahhoz, hogy az életben megállják a
helyüket, és boldogok legyenek, sokkal fontosabb megtanulniuk, hogyan
tudják önmagukat kifejezni, mit kezdjenek az érzelmeikkel, hogyan
csillapítsák a dühüket, hogyan szerezhetnek magabiztosságot, önbizalmat.
Márpedig ezeket nem – feltétlenül- a padban ülve, vagy különórára járva
kaphatják meg.
Ezek elsajátítására, ellesésére a szülők
és a gyerekek körül levő fontos személyek adnak lehetőséget. Olyan,
mintha a gyerekek a szüleik szemüvegén keresztül látnák a világot, és
saját magukat. Így az együtt eltöltött idő alatt próbálják megérteni,
hogyan lehet a világhoz, az emberekhez, saját magunkhoz viszonyulni. És
itt nem feltétlenül nagy dolgokra gondolok, hanem inkább a hétköznapi
nyitottságra, ahogy a mindennapjainkban elmeséljük a gyereknek, hogy az
épp mellettünk elhaladó autó miért füstöl, vagy a néninek az út
túloldalán miért van szüksége segítségre, vagy akár kifejezzük, hogy
most dühösek vagyunk valami miatt és ezért szükségünk van egy kis időre,
hogy lenyugodjunk. Ezek mind sokat elárulnak arról, hogy hogyan tudnak
majd ők felnőttként boldogulni a világban. Mit tudnak kezdeni egy
konfliktussal, megértik-e, hogy a másik ember mit érez, tudnak-e
problémát megoldani…
“Játszani is engedd…”
A fent említett kompetenciákban,
képességekben sokat segít az is, ha hagyjuk a gyerekeket játszani. Igen,
játszani. Mert ez a gyerekek egyik nyelve, amivel tanulnak. Persze itt
most nem a számítógépes játékra gondolok, ahol a széken ülve, a
környezetet elfelejtve módosult tudatállapotban tengődnek. Nem a mai
modern technológia vívmányaira, ahol nincs szükség a kortársak
jelenlétére, más személyekkel történő valós megosztásra. Sokkal inkább a
hagyományos, vagy akár a gyerekek fantáziájából kipattant játékokra.
- A szerepjátékokkal megérthetnek emberi viszonyulásokat, vagy újraélhetnek egy megélt konfliktust, és kereshetik annak megoldását.
- Vagy a társasjátékokkal megtanulhatnak szabályt követni, vagy akár veszíteni. Mert azt is kell. A gyerekjátékok nagy része együttműködést is igényel.
És nem a fejlesztő játék a lényeg. Az
egyszerű együttlét gyerekkel, szülővel felszabadító hatású, amely a
későbbiekben a tanulásra való odafigyelését is segítheti. Nyitott lehet a
világra, és nem is lesz annyira lefáradt a sok plusz feladattól. És
ezek olyan fontos dolgok, amit felnőttként sem szabad elfelejtenünk. Bár
sok minden megváltozik felnőttként, de nekünk is szükségünk van
„céltalan” együttlétre, felszabadulásra, feltöltődésre.
Forrás : bebik.hu
