2016. április 18., hétfő

Hogyan neveljük gyermekünket

Miből tanul a gyerek?

 Az utóbbi években nagyon nagy hangsúlyt kapott a gyerekek fejlesztése, taníttatása, különórákra járatása, stb. Manapság  a szülő már nem azt kérdezi, hogy van-e szüksége az óvodás gyereknek nyelvtanulásra, hanem azt, hogy milyen intenzitással, és mikor kezdje….

 

 

Az iskola mellett korrepetálásra, fejlesztésre, zeneórára, sportra is járnak, és ha lehetséges, még ezek után a szülő otthon kikérdezi a tanultakat a gyermektől. Így gyakorlatilag a kicsik napjának nagy része, reggel nyolctól, este hat-hétig azzal megy el, hogy tanulnak. De valójában erre a tanulásra van szükségük?

A kicsik és a nagyok is elfáradnak

 

Az első gondolat magával a foglalkoztatottsággal kapcsolatban merült fel. Hajlamosak a szülők ugyanis átesni a ló túloldalára, mikor a gyermek képességeinek motiválásáról van szó. Nem tudom, hogy hányan gondoltak bele abba, hogy mit csinálnának, ha ennyi ideig kellene folyamatosan dolgozniuk. Biztosan sokan erre azt mondanák, hogy „de hát mi ennyire sokat dolgozunk”, és ez meg is érződik mentális egészségükön, jóllétükön, megelégedettségükön. Vagyis inkább azok hiányán. A gyerekeknél ugyanez a helyzet. Ugyanis elfáradnak. Persze ezzel nem mondok el nagy titkot, hiszen Önök is észrevehetik. De mégis sokszor elfelejtődik.

Reggel óta ülnek az iskolában, és a napköziben is lerövidül a játékidő, fejlesztésre, korrepetálásra vagy bármi különórára járnak, miközben elvész a lényege. Nem tudnak teljes lényükkel, teljes személyiségükkel jelen lenni a foglalkozásokon, és így a világ megismeréséből, a játékos tanulásból, a körülöttünk levő környezet megismeréséből csak a kötelesség marad meg. Nem a különórák ellen szeretnék beszélni, véletlenül sem.

Nagy lehetőség, hogy a gyerekek megtalálhatják, mi érdekli őket, miben ügyesek és hogyan tudják a legtöbbet kihozni magukból. Inkább csak azt látom, hogy nem ez utóbbi a cél, hanem a gyermek foglalkoztatása, s így egyre kevesebbet van a családdal, a barátokkal, és egyre kevesebb ideje jut a világ tényleges megismerésére, a kapcsolatok kezelésének megtanulására és egy csomó olyan dologra, ami a saját kis személyiségüket, identitásukat fejlesztheti. Ilyen a játék, ilyen a szabad együttlét a szülőkkel, felnőttekkel, kortársakkal.
 Forrás : bebik.hu