Volt egy királyfi, akit nem érdekelt más , csak a csillagok. Azonban távcsövével
nemcsak az eget kémlelte, hanem a falusi embereket is. Egy fiatal falusi parasztlány,
aki földet akart az édesapjának azt szerette volna, hogy a király felfigyeljen rájuk.
Ezért a tetőre növényeket ültettek. Így is lett, a király magához rendelte a parasztot,
és az elmondta neki, hogy a lánya találta ki, hogy földet kapjanak. Mivel ilyen
leleményesek voltak a király adott nekik földet. Amikor a paraszt és a lánya szántottak
találtak egy arany mozsarat, viszont mozsártörő nélkül. A paraszt úgy gondolta, hálájuk
jeléül elviszi a királynak, amiért földet kaptak, de a lánya nem akarta, hogy elvigye a
mozsarat. A király követelte a mozsártörőt is és mivel az nem volt bezáratta a parasztot.
Aki egyre csak azt hajtogatta, " Miért is nem hallgattam a lányomra " Ez a király
fülébe jutott és magához kérette a lányt is. Ha annyira okos fejtse meg a következő feladatott
" Jöjjön vissza hozzá se nappal se éjjel, ne is lóháton és ne is kocsin,és gyalog se,
legyen is rajta ruha meg nem is, hozzon is ajándékot meg ne is. "
Ha ezt teljesíti akkor szabadon engedi az apját, Őt pedig feleségül veszi. Másnap a lány teljesíti a feladatot, pont úgy ahogyan a király kérte. A lány mondja a királynak,
hogy neki az is elég, ha az apját szabadon engedik, nem kell, hogy Őt feleségül vegye. Igen ám, csakhogy egy király állja a szavát.
